Tudnivalók a csontritkulásról
2024.03.02.
Elhagyható-e a korszerű biológiai terápia krónikus sokízületi gyulladás esetén?
2016.09.01.
Több súlyos rheumatoid arthritises betegem 5-6-7 éve kap biológiai terápiát, tumornekrózisfaktor - gátló kezelést, pl. adalimumabot (Humira). A kezelés első fél évét követően betegségük gyulladásos aktivitása lecsengett, ízületi károsodásuk romlása megállt, mozgásfunkcióik javultak, életminőségük is pozitív irányba mozdult, többen visszanyerték munkaképességüket is. Ez a klinikailag tünetmentes állapot már több éve fennáll; joggal merül fel a kérdés, hogy csökkenthető, elhagyható-e az életüket megváltoztató biológikum?
A krónikus sokízületi gyulladás (RA) a lakosság1 %-t érinti. Azonban megfelelő kezelés és gondozás nélkül mozgáskorlátozottsághoz, rokkantsághoz vezethet.
Az elmúlt években nemcsak a diagnosztika területén, hanem a betegség terápiájában is jelentős haladás következett be. Megjelent a biológiai terápia. Évtizedeken át csak tüneti kezelésről beszélhettünk, nem szteroid gyulladáscsökkentőket és szteroid készítményeket adtunk. A hagyományos betegségmódosító szerek (ún. bázisterápiák, pl. metotrexat) megjelenése már némileg oki terápiát jelentett (az 1980-as években), a gyulladásos folyamat mérséklése mellett a betegség rosszabbodását, az anatómiai károsodások létrejövetelét (progresszióját) lassíani tudtuk. Az igazi áttörést a biológiai terápia*, mint célzott terápia megjelenése hozta meg (az 1990-es években), a strukturális károsodások lassítása-megállítása mellett már a mozgásszervi funkciók, az életminőség javítása és a gyakran társuló betegségek (érelmeszesedés, csontritkulás) megelőzése, kezelése is valóra vált.
*Biológiai terápiának nevezzük azokat a fehérjetermészetű, biológiai úton előállított gyógyszereket, melyek az RA-s kórfolyamat részleteinek megismerésével célzottan egyes kulcsmolekulákra vagy specifikus mechanizmusokra hatnak. Ma RA-ban a legszélesebb körben alkalmazott biológikumok a tumornekrózisfaktor-a (TNF-a) gátlók.
Az állapothoz igazított agresszív terápia, a korai diagnózis mellett, alapvetően fontos az ízületi károsodások, a mozgáskorlátozottság és a kedvezőtlen betegségkimenetel megelőzésében. A kezelőorvos szubjektív megítélésén és egyéni tapasztalatán alapuló terápiát felváltották a bizonyítékok alapján (evidence-based) összeállított, nemzetközileg elfogadott és standardizált stratégiák, mint a célértéken alapuló kezelés (treat-to-target T2T). Ez azt jelenti, hogy az RA betegségaktivitási skála (disease activity score DAS28) alapján jól meghatározott klinikai tünetmentesség (ún. remisszió, DAS28<2,6) vagy legalábbis az alacsony betegségaktivitás (ún. LDA, DAS28<3,2) elérésére törekszünk. Az Európai Reumaliga terápiás ajánlásai is fenti elvekre épültek (2010).
A DAS28 adatlap
A célértéken alapuló kezelés eredményeként, a biológiai terápia alkalmazásával a betegek nagyrésze tartós, ½-1 sőt több éves klinikailag tünetmentes állapotba kerül. Felmerül a kérdés, megfontolandó a biológiai kezelés leépítése. Az Európai Reumaliga újabb ajánlása szerint (2013), bár elsődleges mindig a szteroid terápia leépítése, tartós remisszió esetén a biológikumok fokozatos csökkentése is ajánlott; ez a gyógyszeradag csökkentését vagy az intervallumok növelését jelenti. A biológikumok teljes elhagyása, a visszaesés (relapsus) veszélye miatt mai tudásunk szerint nem javasolt; a beteg és az orvos közös döntése alapján azonban ez is lehetséges. A hagyományos betegségmódosító szerek, mint a kis dózisú metotrexat kezelés folytatása feltétlen ajánlott. A biológiai terápia annál sikeresebben hagyható el, minél hosszabb ideje áll fenn a tartós remisszió.
Általános elv, hogy a gyógyszeres terápia leépítését mindig fokozatosan, változatlan betegségkontrol mellett végezzük, a terápia eredményességét az ismert objektív mérőszámokkal (DAS28) értékeljük és egyszerre csak egy gyógyszertípust építsünk le.
