Gerincgyulladás derékfájdalom nélkül?

A gerinc gyulladásos megbetegedései a spondylarthritisek, SpA rövidítéssel. A spondylarthritisek korai klasszifikációs kritériumai a Nemzetközi Gerinctársaság égisze alatt jöttek létre 2009-ben (ASAS kritériumok).

Az ASAS kritériumok megszületéséig a gerinc gyulladásos megbetegedéseinek diagnózisának elengedhetetlen feltétele volt a gyulladásos derékfájdalom és annak hátterében a keresztcsont-ízületi gyulladás (sacroileitis). A keresztcsont-ízületi gyulladás jellegzetes tünetei mellett szükség volt annak röntgen (rtg) vizsgálattal történő kimutatására is.

A röntgen képeken végső stádiumú kétoldali összecsontosodott keresztcsontízület és a deréki gerinc felső szakaszán csontosodással gyógyult gyulladás. 

Ma a keresztcsont-ízületi gyulladás nagyon korai, mágneses rezonancia (MR) vizsgálattal történő igazolása is elégséges, sőt keresztcsont-ízületi gyulladás igazolása nélkül, az egyéb jellegzetes SpA tünetek alapján is felállítható a gerinc gyulladásos betegségeinek diagnózisa.

Az új klasszifikáció alapja tehát a betegségcsoportra jellegzetes tünetek megléte; aktuális gyulladásos derékfájdalom már nem feltétlenül szükséges.  

A gerinc gyulladásos megbetegedései 2 csoportba sorolhatóak: a gerincet érintő „axialis” és dominálóan a végtagokat érintő „perifériás” csoportra oszthatók.

Axialis SpA igazolható, ha a beteg 45 évnél fiatalabb, derékfájdalma 3 hónapnál hosszabb ideje fennáll, és a derékfájdalom hátterében képalkotóval (hagyományos röntgen vagy MR vizsgálattal) keresztcsont-ízületi gyulladás igazolható, vagy a derékfájós beteg vérében a betegséggel szoros összefüggést mutató genetikai marker, HLA B27 pozitivitás mutatható ki.

Perifériás SpA-t akkor véleményezhetünk, ha aktuális derékfájdalom nélkül, SpA-ra jellegzetes, döntően alsó végtagi aszimmetrikus nagyízületeket érintő gyulladás (arthritis), a kéz- és a lábujjak diffúz gyulladása (dactylitis) vagy az ín- és szalagtapadási helyek gyulladása (enthesitis) észlelhető.

Fenti axialis illetve perifériás ”major” kritériumokhoz, a kritériumtól függően további 1-2 SpA tünet társulása szükséges.

A már említett nyugalmi derékfájás és végtaggyulladás mellett az SpA jellegzetes távoli tünetek a szemgyulladás (uveitis), a pikkelysömör (psoriasis) és a gyulladásos bélbetegségek (Crohn betegség, colitis ulcerosa). A gerincgyulladást 2-6 héten belül húgyuti, illetve nemi úton szerzett (urogenitalis) vagy bél (enteralis) fertőzés előzheti meg. A családban az SpA megbetegedés vagy a HLA B27 pozitivitás halmozódása figyelhető meg. A derék-keresztcsonttáji fájdalom hátterében álló keresztcsont-ízületi gyulladás képalkotó vizsgálattal (röntgen vagy MRI) igazolható, az egész szervezetet érintő gyulladás pedig laboratóriumi paraméterekkel támasztható alá (emelkedett vérsejtsüllyedés vagy CRP érték).  

A spondylarthritisekre jellemző, hogy az aktuális derékfájdalom nem-steroid gyulladáscsökkentőre jól reagál.

A gerinc gyulladásos megbetegedéseinek prototípusa, régi nevén a Bechterew-kór, helyesebben spondylarthritis ankylopoetica, SPA rövidítéssel, amikor a gerincgyulladás jellegzetesen csontosodással gyógyul, és a betegség előrehaladtával kialakul a hajlott és merev un. bambusznád gerinc. A gerinc gyulladásos megbetegedései közé soroljuk a gyulladásos bélbetegségekhez (IBD) és a pikkelysömörhöz társuló SpA-t, valamint a reaktív arthritiseket is. A gerinc gyulladásos megbetegedéseinek  egy részében a pontos besorolás nem lehetséges, ilyenkor nem differenciált gerincgyulladásról beszélünk.

A gerinc gyulladásos megbetegedéseinek  terápiájában a korszerű biológiai terápiák (TNF-gátlók és újabban IL17 citokin ellenes fehérjék) valóságos áttörést eredményeztek. A korai felismerés és korszerű terápia alkalmazásával a bambusznád gerinc ma már a múlté.

A képeken előrehaladott SPA, Schober méréssel igazolt nagyfokú mozgáskorlátozottság, beszűkült derékmozgások, előrehajlás látható.