Miért pont a vállam?

A vállízületet a felkarcsont fejének aránytalanul (6x) nagy gömbfelszíne és a lapockacsont által adott kicsiny, sekély vápa alkotja. A vápát porcszegély mélyíti és a vállcsúcs alatt virtualis rés egészíti ki. A szigorúan vett vállízületi mozgásokhoz a további két ízület (a kulcscsont és a lapocka illetve a kulcscsont és a szegycsont közötti ízület) és egy funkcionális összeköttetés (a lapocka mellkason való elmozdulása) mozgásai járulnak. Az ízületi tok igen laza, alul bő redőt képez, így nem gátolja a szabad mozgást. A vállnak speciális összetartó szalagrendszere nincs. A váll összetartásában –mint látjuk- nem ízületi tényezők játsszák a fő szerepet.

A vállat egy, az ízületi tokkal helyenként szorosan összenőtt, azt kúppalástszerűen körülölelő  izomköpeny, az un rotator köpeny tartja össze. Ez koordinált izommunkával biztosítja a váll dinamikus stabilitását, azaz miközben korlátlan mozgásokat végzünk, az ízfej a vápában marad. Az izmok munkáját helyenként az ízülettel is közlekedő nyáktömlők segítik.

Vállunk lényeges szerepet játszik mindennapi tevékenységünkben, feladataink, foglalkozásunk ellátásában. A váll stabilizálásában, mozgásában az őt körülvevő izomzatnak döntő szerep jut, rendszeres tornával, úszással, helyes testtartással magunk is nagyon sokat tehetünk épsége megőrzésében, és bizony, ez sokszor elmarad.

A váll funkcionális anatómiáját ismerve nem meglepő, hogy a vállízületi betegségek, károsodások nem annyira az ízületet, hanem a lágyrészeket, a rotator izomköpenyt érintik. 

A károsodások leggyakoribb okai közül ma a számítógép-használat, s egyes ütő-dobó sportok (tenisz, squash) népszerűsége emelendő ki, de a váll korai elhasználódásával járnak továbbra is azok a foglalkozások, melyek kezünk tartós vagy ismétlődő fejünk fölé emelését igénylik (szobafestő mázoló, villanyszerelő, ács stb.).

A valódi vállízületi betegségek is egyre gyakoribbá válnak az életkor előrehaladtával, ezek a ritka vállízületi kopás mellett a váll gyulladásos betegségei, legtöbbször sokízületi gyulladások részeként alakulnak ki. Az időskorban kezdődő krónikus sokízületi gyulladás („rheumatoid arthritis”) 64%-a jár vállízületi érintettséggel ellentétben a felnőttkori rheumatoid arthritis 38%-ával. Jellegzetes a vállra lokalizálódó kristály okozta vállízületi gyulladás, az ún. Milwaukee szindróma, melynek kialakulásában szintén a rotator köpeny diszharmóniája játszik fontos szerepet.

A váll fájhat kisugárzó nyaki degeneratív betegségek, porckopás, kisízületi blokk következtében is. És végezetül ne hagyjuk ki a szintén idősebb, 50 év feletti korcsoportra jellemző „polymalgia rheumatica”-t sem, melyben a kétoldali vállfájdalmat, merevséget súlyos általános tünetek, magas vérsejtsüllyedés és CRP érték kísérik. 

Ahhoz, hogy a vállfájdalom okát pontosan meghatározzuk, alapos reumatológus szakorvosi vizsgálat majd részletes kivizsgálás szükséges.